Fekete csendek ráncolt homlokon,
pillanat törékeny álmok vánkoson.
Néma lett minek eddig hangjavolt,
márciusi ősz borongós tájakon.
Harmatcseppek ablakok egén,
vajon mikor láthatlak meg én?
Világok beteg tánca tiltja járja,
lépéseiben mázolt szomorú álca.
Esztendő sétált el kapuink alatt,
szürkére festett érdes napsugarat.
Szeretőlelkek várva várják a napot,
boldogságot, ölelő mozdulatot.
13 hozzászólás
Szia Alkonyi!
Megint hatalmába kerít a hanagulat,amit hoztál!
Nagyon szépen kifejezted a nosztalgiát a:
´törékeny álmokkal a vánkoson´
A második versszaknál:
"Harmatcseppek ablakok egén,
vajon mikor láthatlak meg én?"
ott a remény,a harmatcsappekben,de egyben
a bizonytalanság is ´mikor láthatlak meg én´…
Kedves sailor:)
Pandémiás vers.
Ezt az időszakot meséli el…
Azt a sok csendet, és bánatot amit a világ érzett a "szívében".
Örültem Neked 😊
Szeretettel: Alkonyi
Egy óhaj,egy szinte kielégítheteteln éhség,
szomj,keresése,kutatása a mindig szépnek képzelt
multnak…de a "Világok beteg tánca tiltja járja,"
Mégis,a befejezés reményt hoz…
"Szeretőlelkek várva várják a napot,
boldogságot, ölelő mozdulatot."
itt utalsz arra a lehetöségre,hogy minden
keresés,kutatás célt ér…és a boldogság közeleg!
Nagyon tetszett!
Szeretettel:sailor
Szép estét!
Szia Alkonyi !
Ez most nagyon megfogott !!! 🙂 Nagyon tetszik!
Többször is elolvastam egymásután! Fantasztikus a hangulat !
Szeretem az ilyen verseket !
Gratulálok
Szeretettel
Marcsy
Szép estét Marcsy😊
Igazán jó ezt olvasni tőled😊
Örültem jöttödnek 😊
Szeretettel: Alkonyi
Kedves Alkonyi!
Érzékeny lelked rezdüléseivel szőtt versedet szívesen, és elismeréssel olvastam.
Üdvözlettel: pusztai
Tisztelt pusztai 😊
Örvendtem,hogy olvasta versem 😊
Szeretettel: Alkonyi
Pandémiás vers.
Ezt az időszakot meséli el…
értem…
Szeretettel:sailor
Szia Alkonyi!
Mintha megállítottad volna az időt, mintha most újra kezdődne a teremtés.
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs 😊
Oh kérem milyen jó is lenne…
Érdekes elgondolás😊
Elmélkedést hoz magával.
Örültem,hogy olvastad írásomat:)
Szeretettel: Alkonyi
Szia Alkonyi!
A vers hangultata nagyon átjön! Muszáj idéznem, annyira tetszik: Harmatcseppek ablakok egén,
vajon mikor láthatlak meg én?
Világok beteg tánca tiltja járja,
lépéseiben mázolt szomorú álca.
Jövök még!
Szeretettel: én
A mester "szavai" mindig építik az új holnapokat 😊
Várlak 🙂
Szeretettel: Alkonyi
Szia! Csak kérdés, nem kritika: A "hangjavolt" szó mennyivel több, vagy jobb, vagy ad többet a vershez, mint ha így írtad volna: hangja volt. Tudom: szürrealizmus. A "szeretőlelkek" sztem más tészta, itt szinte idekívánkozik! Kérlek, ne haragudj a kérdésért, az okvetetlenkedésért. Nézd el nekem. Bennem egy nyelvész veszett el, szerencsére örökre. Furtonfurt a szavakon, kifejezéseken lovagolok! 🙂 🙂 Üdv: én