elfogyott az idő
fűzfák alatt imbolyog
látom halványan még
utána a felvert por gomolyog
ahogy távolodik
csökken bennem az erő
hol vagytok
vad nyári éjszakák
rútul becsapott az élet
azt mondta örök
de csak karc a lét falán
elfogyott az idő
fűzfák alatt imbolyog
látom halványan még
utána a felvert por gomolyog
ahogy távolodik
csökken bennem az erő
hol vagytok
vad nyári éjszakák
rútul becsapott az élet
azt mondta örök
de csak karc a lét falán
4 hozzászólás
Kedves Edit
Nagyon tetszett elmélkedésed…
az idöröl
Szeretettel:sailor
Köszönöm Salior!
Ez nagyon megérintett. Nem csak a gondolat, de ahogy képes vagy józansággal tűrni az idő karcolásait.
Mert nehéz a tudat, hogy az idő minden, mi pedig szinte semmik vagyunk.
Szeretettel,
Janó
Engem is egy nyárral hitegettek, vad, nyári éjszakákkal… és magány lett, fájdalom, és mérhetetlen hiány.
Janó