túloldalon terjeszkedik a mélykék
nyugaton még arany a felhők alja
a nap már lement de simogató ujja
nyomán felfénylik ragyogón az ég még
rigóink alacsony röpte alig hallik
elfészkelték maguk az álmos galambok
mára véget értek sugaras kalandok
gyilkos vadászunk épp most ébredezik
álmos szeme alatt már rezeg a bajsza
félig ébren halat madarat szimatol
levenduláinkon darázsraj zsinatol
megkezdődik sötét tóparton a hajsza
kövek között bokrok levelének alján
sunyin bújik várja láthatatlan figyel
vízből áldozatát mikor kaphatja el
míg átsuhan aranyhal-árny a tó arcán
víz habja már a part felé fodrozódik
villannak parázsló gonosz macskaszemek
egy gyors mozdulat a levegő is remeg
nagy csobbanás bennem megáll az ütő is
már megint a legnagyobbat legszebbet
éled fel magamban a bosszankodás
látom most más véget ért a rosszalkodás
ázott vadászom épphogy partra kecmergett
mindennap így telik vén időnek harca
az egyik győz másik kudarcot él szenved
az élet legtöbbször a macskáknak kedvez
örülök hogy boldog kivétel napja lett ma
2023. augusztus
2 hozzászólás
Kedves Dona!
Jó régi versedre került sor, de egy újszülöttnek minden vicc új. Remek sorok.
Tetszéssel és szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Mivel öt feltett versem eltűnt a rendszerhiba miatt, újra felteszem őket.
Köszönöm a hozzászólást.
Szeretettel:
Dona