Törékeny szívemben
érezlek, Szűzanya,
téged hívlak csendben,
légy lelkem támasza.
Érints meg lelkeddel,
ha hívom nevedet,
ha eléd térdelek,
szorítsd meg kezemet.
Hitemmel kereslek,
ha könny ül arcomon,
alázattal kérlek,
űzd el a bánatom.
Csak öleld szívedre
fohászkodó lelkem,
nevelj az életre,
s mindig ott égj bennem!
5 hozzászólás
Szép fohász. 🙂
Tetszett a fohászod, Andika, stílusában is autentikusnak érzem.
aLéb
Bár nem vagyok hívő,de a versed az én lelkem is megragadta:)
Ha hívod, Ő biztosan segít. Szép imádság. Andika!
Gyönyörű versedhez nagy-nagy szeretettel gratulálok, kedves Andika! 🙂
Szeretettel: Klára