Zeng a csend…
mint vihar-fény oson
méla zaj fejemben gondolat.
Villám lajtorja
emel magosra e nap. Félelem…
holnap inog egy-két foka.
Gyümölcskosár…
Hártyavékony takar alatt csudás
az éji pompa, míg fedi énség arcát lepel.
Jaj annak,
ki leveti fátylát, s kitárulkozva elvegyül…
halom rothadó gyümölcs közt…
valami kosárba…
2 hozzászólás
Érdekes ez a vers. Négyszer olvastam el, hogy igazából emészthetővé váljon. Talán nekem érthetőbb lenne az első szakasz, ha lenne a "gondolat" előtt egy névelő. A harmadik szakaszban a "takar" az nem "takaró" lenne?- úgy érteném 🙂
Ezt viszont a végére sem sikerült megfejtenem: "míg fedi énség arcát lepel." – lehet, hogy nem vagyok eléggé elvont.
A mondanivalója számomra az, hogy nem jó őszintén és másként élni, mint az átlag, de lehet, hogy nem így van.
De legalább jót morfondíroztam itt 🙂
Hanga
Köszönet a négyszeri olvasásért, a morfondírozásért. 🙂
A takar az ó nélkül egyszerűen szebben cseng – ugyan hártyavékony, ezáltal takarónak nem is nevezhető igazán. Inkább a cselekvést fejezi ki.
"Őszintén élni nem jó, s másként élni, mint az átlag" – s valóban. Őszintén? A lajtorja egy-két ingó foka miatt kerül az arc elé finom, hártyavékony lepel. Akarattal átlátni rajta. 🙂
Mégegyszer köszönöm.