Tágul- zsugorodik

Minden szívben, minden lélek,
Univerzumban. „atommagnyi” részek!
Körülveszi, elektron burok,
Pályáikon, keringnek elektronok!

Ezért nem élhet, egyedül, magába,
Törvényszerűen, élő anyagába.
A pozitív és negatív pólus.
Összekapaszkodik, ez örök metódus!

A lélek a testnek, parányi szigete,
A test anyagával, jól körül kerítve!
Nem érhet odáig, ki nem illetékes,
Csak ha beengednek, hogy benne élhess!

Titkos kis sziget!
Csak gazdája lehet,
Ki ismeri, a rejtekhelyet.
Ki beenged, s megmutatja neked!

E kicsinyke parány,
Ó milyen hatalmas!
Egyenes arány,
Amilyen rugalmas.

Pillantásra nyílik, szeretetre tágul,
Sugárzik, ha nyílik, azután bezárul.
Mosolyt, melegséget, enged magából!
Világnyira telik, drága aranyából.

De ha az ajtaját egyszer, sérelem éri,
Lehet, tán utána, bármily szépen kérni.
Összezsugorodik, s kit magába zárt,
Míg porrá nem zúzza, nem nyitja ajtaját.

2006. 02. 15.