Takard be őket, a verseket,
Amikor elmegyek.
És, ha látod őket reszketni, sírni, fázni,
Mint apró gyermeket.
Tudod, ősszel a hajnalok hűvösek .
Simítsd el hűs kezeddel gyűrött párnáikat,
Dúdolj szomorú altatódalt nékik,
Amilyet csak Te tudsz: lágyat, szelídet.
Azután légy csak őrzője a csöndnek,
És vigyázz örök álmukra, ha végleg megpihennek.
Kedves! Ugye, majd megteszed?
Takard be…
By túlparti
6 hozzászólás
Fájdalmasan szép, nagyon igaz, és belülről jövő! tetszik!!! Üdv: én
Nagyon ´átélt´!
Igazán tetszIK az a szinte mindent
felülmúló szeretet-ed,alkotásaid iránt!
Meghatóan szép!
Üdv:sailor
Gratulálok. Ez a vers egyszerűen szép.
Ágnes
Ó, de szép!
Szeretettel: Ica
sziasztok mindenki, és köszönöm a hszeket, meg, hogy olvastátok.
amúgy kevés versem szeretem, ezt nem.
amúgy utálom a verseim