Már egy éve nem láttalak,
Sokat koptak a hegyek ezalatt.
S most, hogy itt vagy,
Meg sem szólítalak.
Félek, és nem tudom mitől,
Kaptam valamit, és nem tudom miből!
Álmodozom és nem tudom kiről,
Szenvedek, de nem tudom mitől!
Vágyom valakire, aki nem rejtély,
Akarok valamit, ami nem nehéz:
Puszta szavak, néma csókok,
Egy ölelés, csak ennyiről szóljon!
Halk mosoly dereng az arcodon,
Még ma, még ma megmondom!
5 hozzászólás
Hát igen, így van ez, jól ráéreztél a lényegre! A versedhez gratulálok!
Ez gyönyörű szép! Remélem, tényleg megmondtad …
A vers az nagyon jó ,szépen kitappintottad a lényeget ,én szerintem a harmadik szakasz egy kicsit döcögösebb ,megtörik a ritmus ,egy kicsit igazits rajta ,persze ne haragudj szerény véleményemre ,a verseid mind nagyon jok,és csak igy tovább.
köszönöm az olvasást és a hsz-t 🙂
Nagyon tetszik, főleg az utolsó két sor! Teljesen beleszerettem!
“Halk mosoly dereng az arcodon,
Még ma, még ma megmondom!”
😀
Kalliope