Találkozó életünk tüze rohant egymásnak
s minden szívverésem öledben temettem el.
Osztottuk ékszerét a percnyi elmúlásnak,
takartuk egymást féltett szerelemmel.
Ünnepre készült a szánk, remegve, várva
s abban a viharos csókban maradtunk
beleszilárdulva a pillantó idő páncéljába,
tudva, hogy a holnap szakadéka tátong alattunk.
Megosztottad és megosztottam mindent veled.
A fenyőillatú, boldog tervezgetések között
a lebegő, törékeny perc, törékeny szíveket
dobbantott bennünk és egymáshoz bújva,
egymás tükörmásaként hallgattuk a hóba öltözött
várost–szívünk dobbanását– a pesti utca fölött…
4 hozzászólás
Nagyon szép!
Szeretettel: Rozália
Rozália, Kedves!
Tényleg tetszett, örülök neki és köszönöm, hogy jelezted.
Először magamnak írtam és tartogattam ezt a verset s egyik Montreálban élő írónő, miután elolvastam neki, azt mondta, nahát, ezt s az ilyen verseket közzé kell tenni.
Azután vagy száz testvérével kiadtam kötetben s négy hét múlva újra kellett nyomassak 500db-ot.
Azért vannak a verseknek, köteteknek életük!
Köszönöm, hogy benéztél, s várlak majd máskor is.
Szeretettel, Futóinda.
Szép pesti emlékek – egy tetszetős szonettbe foglalva. Kedvlem ezt a versformát, én is próbálkozom vele.
Örülök, hogy ide tévedtem, és olvashattam.
Gratulálok a könyv sikeréhez!
Üdvölettel: Kata
Kedves földim, Kata!
Minden emlék szép és minden emlék kíséri az embert, mert az emlékek bennünk az életet jelentik, vagy jelentették, így is, úgy is.
Azért köszönöm, hogy "barangolásaid" közben ide is betévedsz és örülök, ha akár neked, vagy másnak is örömet szerezhetek írásaimmal.
Szeretettel, Inda.