Találkoztam a Boldogsággal!
Nem szólt hozzám, de én láttam.
Aztán egyszercsak odébbállt.
Pedig itt volt, a szomszéd szobában.
S most a Bánat lakik benne.
Az ajtót támasztja, nem enged be.
Hé, Boldogság! Gyere vissza!
Valaki a Bánat vizét issza
ott abban a kis szobában.
Szíve, s lelke gyötrődik magában.
Ne kopogj, ha visszajönnél,
az ajtón csak egy jó nagyot lökjél,
hogy a Bánat ijedtében,
úgy meneküljön, vissza se nézzen.
Megköszönöm, ha megteszed,
és felvidítasz így egy életet.
2 hozzászólás
Nagyon ott van…képileg, gondolatban és nem utolsó sorban "mint ötlet".
Gratulálok őszintén.
Sajnos, személyes tapasztalat ihlette, mikor a lányom szakított a barátjával.
Azért köszi a grat! 🙂
Barátsággal: dodesz