Talán a május, talán a mámor…
Ne hidd, hogy én nem, te vagy csak bátor.
Miért nem érzem színét a napnak?
Zöld égre folynak, bús fészket raknak
halkszavú kányák, és ott cibálják
kivérző szívem, mert benned hittem.
Tanít az erdő, és minden kiáltás,
ág reccsenése, lomb, ami áldás
a rejtezőnek. Jajj, ha lelőnek!
Mért nem csicseregsz, halkan pityeregsz?
Füstöl a puska, könny hull, sistereg…
Talán az erdő…
By barnaby
5 hozzászólás
Zseniális, nem kevés áthallással a részemről. Főleg az utolsó mondat erősítette meg bennem a " Zöld égre folynak, bús fészket raknak
halkszavú kányák, és ott cibálják
kivérző szívem, mert benned hittem. " sorok után, hogy ez nem teljesen magánéleti párhuzam.
gratgery
Ja, az erdő mindig a legszebb, és legbiztosabb menedék pszichésen is…
Kedves Barna!
A májusban reménykedek én is… Kicsit szomorkás, félig reményvesztett dalod elnyerte tetszésemet. Hidd el nem lőhetnek le, hiszen bátor vagy!
Üdv: Melinda
Kedves Barna!
Versed nagyon szomorú tartalommal, mintha bánatodból már ki sem lehetne jutni. Nem tettem volna az egyebekbe, több hely is jobb lenne ennél. Versed mindenképpen szép, nekem tetszik, s a választott forma is jó, talán a sorok számán könnyen lehetne javítani.
Szeretettel olvastam: Kata
nAGYON köszi Mindenkinek az olvasást, és az észrevételeiteket is. Üdvözlettel:B 🙂