A rímeket utáltad mindig,
azokon gondolkodni kell,
te nem süllyedsz le ilyen szintig,
a forma csak bilincsbe ver.
A szótagszámlálást se vágod,
dekára verset költeni
csak nem fog, ilyet még ki látott,
egy magadfajta kész zseni.
A ritmika, az meg miféle?
Tiltakozik a gondolat!
Csak nem törsz verseket kerékbe
a „Tá-ti-tá-ti-tá” miatt?
Hogy magánhangzó tucat is van,
és azoktól zenél a szó?
Kit érdekel! Szótáraidban
csak „e” betűs van, az a jó!
És vége sincs a versnek? Mondd már!
Pont, vessző, nagybetű – minek…
Te akkor is nagyot alkottál,
költőt ne kösse semmi meg!
15 hozzászólás
:)))))
Jól odamondogattál…
Dekára verset költeni – jaj, de jó…
Kedves Irénke!
Már több ing is gazdára talált…
Hogy ez a Petőfi meg Arany, meg a többiek! Nem restelltek dekára költeni!
No, de nem mind Arany, aki "költ"…
Köszönöm szíves hsz-od, örülök, hogy itt is megtaláltál és méltattál.
Valóban, ahogy még többen vélik: érezni kell a formát. Vannak botlábúak, botfülűek és botszövegűek. Bot-csánatot kérek az amorfoktól…
Ez ránk műfordítókra ( -ferdítőkre) is vonatkozik,
vagy azoknak egy másik verset írsz???
Nem, nem, azokra is, a műfordítókra is vonatkozik!
Ott még rosszabb a helyzet, mert nem te szabod meg a formát, hanem az eredeti mű követeli meg. És még a tartalmat is bele kell szuszakolni…
Attila, köszönöm, hogy itt is rám találtál, és költői kérdést tettél fel, amire a választ épp oly jól tudod, mint én…
Ez hatalmas! Nem is találok rá szavakat, újra és újra olvasom, míg be nem telek vele. 🙂
Telitalálat ez a vers, minden elismerésem…Óriási !!!
Szeretettel:Zsu
Kedves Susanne,
köszönöm a minősítést, az 5-ös osztályzatot!
Egyébiránt lásd lent Tibornak címzett válaszom…
Szeretettel: Dávid
Tibor,
a képről ítélve fiatalabb vagy nálam, így merlek tegezni. A Napkorong nevű oldalon kaptam ezért a versért hideget-meleget, nem is keveset! Mivel ilyen formai elvárásokra biztatom hozzám hasonlóan amatőr "költőtársaimat", ezért én szerintük fenn hordom az orrom, nagyképű vagyok. De azért ők is dici-döci rímes-formás versikékben adták tudtomra, hogy nem a forma, a tartalom a fontos. Folyvást egymás témaválasztását dicsérgetik keresztbe-kasul, a formára – ami szerintem teszi a verset – nagyon keveset adnak. Kritika nincs, attól halálosan megsértődnek. És ha egy ilyen fórumnak csak az a célja, hogy saját kötet kiadásra csábítson a minőségtől függetlenül, akkor ez fontos üzleti szempont. Mindenki nagyszerű, csak rendelje meg a kötetét! Aki meg kritizál, az szégyellje magát, az közellenség! Ez van…
Köszönettel: Dávid
Nincs nagyobb osztályzat!
… Szeretem a kötetlen szabadságát,
szárnyait kibontja, mert röpülne már;
de minek is erőltesse meg magát?
Határok nélkül istenkáromlás, kár! …
🙂
Gáldi László, a számtalan kiadást és utánnyomást megélt "Ismerjük meg a versformákat!" c. páratlan mű szerzője írja könyve hátszövegében:
"A szabad vers korát éljük, s ez azt a téves nézetet szuggerálja olvasókba és induló költőkbe egyaránt, hogy a mai versben nincs szabály, minden elfogadható benne. Holott ez nem így van. Alapigazság korunkban is: az tud valamirevaló szabad verset írni, aki ismeri a versformákat, tud, ha akar, kötötten is írni."
Tisztelt eferesz, köszönöm támogató osztályzatodat!
Nagyon egyet értek a megfogalmazott gondolatokkal. Sokan azt hiszik, hogy a szabad vers elnevezés mögé lehet rejteni a költői véna hiányát.
Ez amit itt olvastam igaz, a képzőművészetre is. Picasso sem a Guernica képpel kezdte, előtte Ő már megmutatta a tudását a kék korszakában, és a korábban festett képekben is. Bebizonyította, hogy tud rajzolni. Ezt hiányolom itt több verselőben. Ezzel ellentétben a hozzászólások kilencven százaléka magasztalás, és nagy megelégedés. Próbáltam egy-két kritikusabb értékelést írni, az ilyen művekhez, válaszul csak azt nem írták, hogy dugulj el. Azóta én is csak jó kritikát írok, természetesen csak arra műre amit tényleg jónak tartok.
100%-ig egyetértünk, és köszönöm szíves érdeklődésed, megtisztelő osztályzatod!
Még utószóként annyit nagyon tetszett.
Üdv: FJ.
Kedves mandolinos!
Jót mosolyogtam a versen. Igen, számomra is érdekes, ha sem rím, sem ritmus, sem tartalom, sem forma, sem "vége" nincs a versben/versnek. Ráadásul a szókészlete is igen gyér. Akkor mitől vers?
Jobb esetben ilyenkor a szabad vers kategóriába teszik, de van, mikor azt sem sikerül eltalálni.
A szabad versről úgy gondolkodom, hogy akkor van létjogosultsága, ha rendkívüli érzelmi állapotban születik, telve valamely mély érzéssel és magvas gondolatokat tartalmaz. Különben a szabad vers számomra olyan, mint a "szabad étel". Köze sincs a táplálékhoz, fogyaszthatatlan.
Gratulálok az összeszedett, versbe rendezett gondolatokhoz!
Gyömbér
Kedves Gyömbér!
Veled is tökéletesen egyetértek, szíves figyelmedbe ajánlom eferesznek küldött alábbi válaszom.
És természetesen az 5-ös osztályzatért és gratulációért is hálás vagyok… Az ilyen szabad verselők gyakran írják: "Én úgy írok verset, ahogy belőlem jön, nem fogom formai kalodákba préselni a feltörő érzéseimet". Hát, én hányni szoktam úgy, ahogy jön…