Gondolatébresztő. Tetszik a felvetés, érdemes elgondolkodni rajta. Viszont az érdekelne, hogy az “osontak a világba el…”-t biztosan így gondoltad-e. Nem lenne jobb a világból el? Nem akarok beleszólni, csak nekem valahogy így lenne a logikusabb. De tetszik, ügyes vers!;)
Köszönöm, örülök, hogy tetszik. Kedves Velencia! Úgy gondoltam, hogy a “világ” egészen óriási, és az eltűnt “dolgaink” elférnek benne, és valahol ott lapulnak…
Amikor kicsi voltam, nagyon sokat foglalkoztatott a “tükör”, mely csupa csoda, csupa misztikum… később persze olvastam Alice-t és Pilinszky-től a Kalandozás a tükörben-t…
Azóta is szeretem a “tükröt”, bár időnként (remélem értitek?) sok bátorságot kíván ez a szeretet…
Már épp kérdezni akartam, hogy mit szólsz a szimmetriához? )))
…de már meg is kaptam a választ!
Nem vagyok költő, (még csak afféle sem), és már írtam, hogy nem tudom mi a divat. Ezek a versfélék a formájukkal együtt „jönnek”, csak úgy…
Azt is írtam már azt hiszem, hogy az életben nem vagyok a szimmetria híve, mert mesterkéltnek és fantázia nélkülinek tartom. (Kivéve a természet adta pl. ásványok és társai, szimmetriát…)
Az előző esetekben igazad lehet, de itt, mivel a tükörről van szó, talán még indokolható is a szimmetrikus elrendezés.
A központozást (nagyvonalúan 🙂 ) az olvasóra bízom…
A „tükörbeni” világról eszembe jutott valami, megpróbálom megfogalmazni. Ha sikerül megírom….
Ui.:
Elolvastam az átszerkesztett változatot, és tetszik …
Jó ez a vers. Engem arra emlékeztet mikor kislány koromban mama szobájában néztem magam a régi tükörben és azon gondolkoztam milyen leszek ha nagy leszek. Most meg azt próbálom visszaidézni milyen is volt olyan kicsinek lenni. 🙂
Delory Nadin
8 hozzászólás
Gondolatébresztő. Tetszik a felvetés, érdemes elgondolkodni rajta. Viszont az érdekelne, hogy az “osontak a világba el…”-t biztosan így gondoltad-e. Nem lenne jobb a világból el? Nem akarok beleszólni, csak nekem valahogy így lenne a logikusabb. De tetszik, ügyes vers!;)
Ez is nagyon jó, különös gondolat, tetszik.
Érdekes megközelítés. Talányos valóban.
Üdv_ Éva
Köszönöm, örülök, hogy tetszik. Kedves Velencia! Úgy gondoltam, hogy a “világ” egészen óriási, és az eltűnt “dolgaink” elférnek benne, és valahol ott lapulnak…
Köszönöm Aysa és Hajcihő!
Amikor kicsi voltam, nagyon sokat foglalkoztatott a “tükör”, mely csupa csoda, csupa misztikum… később persze olvastam Alice-t és Pilinszky-től a Kalandozás a tükörben-t…
Azóta is szeretem a “tükröt”, bár időnként (remélem értitek?) sok bátorságot kíván ez a szeretet…
Üdvözlettel: Gyömbér
Szia Hajcihő!
Már épp kérdezni akartam, hogy mit szólsz a szimmetriához? )))
…de már meg is kaptam a választ!
Nem vagyok költő, (még csak afféle sem), és már írtam, hogy nem tudom mi a divat. Ezek a versfélék a formájukkal együtt „jönnek”, csak úgy…
Azt is írtam már azt hiszem, hogy az életben nem vagyok a szimmetria híve, mert mesterkéltnek és fantázia nélkülinek tartom. (Kivéve a természet adta pl. ásványok és társai, szimmetriát…)
Az előző esetekben igazad lehet, de itt, mivel a tükörről van szó, talán még indokolható is a szimmetrikus elrendezés.
A központozást (nagyvonalúan 🙂 ) az olvasóra bízom…
A „tükörbeni” világról eszembe jutott valami, megpróbálom megfogalmazni. Ha sikerül megírom….
Ui.:
Elolvastam az átszerkesztett változatot, és tetszik …
Üdvözlettel: Gyömbér
Jó ez a vers. Engem arra emlékeztet mikor kislány koromban mama szobájában néztem magam a régi tükörben és azon gondolkoztam milyen leszek ha nagy leszek. Most meg azt próbálom visszaidézni milyen is volt olyan kicsinek lenni. 🙂
Delory Nadin
Köszönöm, hogy olvastad. Igen, jó arra visszaemlékezni, milyen is volt a gyermekkorunk! 🙂
Üdv: Gyömbér