Táncolj, táncolj…

virág
földből teremtődik,
szirmot bont,
fényben fejlődik,
új termést
kelyhéből fakaszt,
majd elszórja
az apró magvakat,

széppé a léted –
önmagad teremted,
s Veled örül minden
mi körülvesz:
a temékeny nyár,
az aranyló ősz,
a csillogó tél
az ébredő tavasz,

s ott benn –
énekelnek a madarak,
Neked zúg a szél,
a folyó érted jön a partra,
átölelni – a fákat –
Veled akarja,

Te csak táncolj,
táncolj a hullámokon,
a hullámok is
táncot járnak benned,

s leszel hang,
hang a dalban,

s a dalod is megszólal,

Benned! – a Hangban…