Táncolnak a fűszálak
Táncolnak a fűszálak a
széllel,
kis tündérkék tűnnek fel a
fénnyel.
Ülök a dombon és nézem
őket,
majd az égen úszó bodros
felhőket…
Már úgy érzem, én is rajtuk
ülök,
onnan lógatva le lábam
örülök.
Majd sárga színben szabadon
szállok,
mert néha valóra válnak
álmok,
hatalmas csodába süppedt
remények,
életre kelnek a képzelt
lények:
sellő, faun, egyszarvú és
sárkány,
ma nem készül gonosz, sötét
ármány.
Valójában csak a nap süt
felém,
de legyen néha ennyi is
elég!
Hidd el, a fantáziánál több
nem kell,
hát most bátran álmodj te is
velem:
táncolnak a fűszálak a
széllel,
rajtad áll, mi tűnik fel a
fénnyel!
8 hozzászólás
Fantasztikusan szépen táncolnak a fűszálaid! 🙂 Nagyon jól esett nekem ez a könnyed hangvételű, derűs, optimista vers. Meg fogom mutatni a nagyobb kislányomnak is, ha hazajön az iskolából (másodikos), mert ő imádja a verseket, és úgy érzem, ez az írásod felnőtteknek és gyermekeknek egyaránt nagyon jó! 🙂 Ez az igazi 🙂
barackvirág
Kedves Barackvirág!
Nagyon szépen köszönöm a véleményed, nagyon jól esett olvasni! 🙂 Remélem a lányodnak is tetszett! 😀 Köszönöm:
Kreeteeka
….:):)igazán kedves vers:):)….a befejezés nagyon igaz!!!!!!!!!!!!!!…rajtunk áll ,hogy ne menjünk el a szép és jó mellett!!!!:):):)…szépet írtál:):)…doratea
Kedves Doratea! 🙂 Köszönöm szépen a véleményed, örülök, hogy tetszett! 😀 Kreeteeka
Kedves Kreeteeka!
Táncolnak a fűszálak, s a szavak…
Velük táncolsz, hisz Te is boldog vagy…
Most táncra hívod olvasóidat…
Nap süt "csak"? Nekem elég…
Lábam járja fűszál-táncodat!
Szeretettel: Falevél
Kedves Falevél!
Bizony ám! Ez egy táncra hívás, pont ahogy azt leírtad! 🙂
Örülök, ha jobb kedved lett tőle! :)))
Kreeteeka
Szép lett! 🙂
Köszönöm. 🙂 Kk.