amikor velem van, majd megsimogat,
és életre kelti mindazt bennem…
Belőle kellene levegőt vennem.
Kezemnek mesteri alabástrom,
kőfaragóisten alkotta bársony –
nem is ívelhette volna szebben.
Az idő halott, vagy messzire rebben.
Szavaim őrzője,
keltetője immár,
hogy lásd,
erőre kap tőle a gyenge rímpár,
s az asszonánc is.
Bogáncsos rétből lesz táncoló nárcisz.
5 hozzászólás
Csodaszép verset írtál.
Köszönöm, hogy olvashattam.
Gratulálok.
Kellemes tavaszi napokat kívánok jó egészségben!
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Köszönöm szépen! Örülök, hogy olvastad!
Hasonlóan minden jót kívánok!
Mákvirág
Az idő halott, vagy messzire rebben.
Bogáncsos rétből lesz táncoló nárcisz.
Annyira könnyed és nem közhelyes. Tetszik.
Kedves Edit!
Köszönöm, hogy olvastál!
Igen, próbálom kerülni a közhelyes dolgokat, és annak kifejezetten örülök, hogy könnyednek tartod.
Ritkán írok olyat. Általában több rétegben épülnek fel, de ezt most lehet, hogy sikerült egyből felhúzni.
Szeretettel:
Mákvirág
Szia Mákvirág!
Ez az egyik kedvencem, valamiért mégsem írtam hozzá.
Mindig felnéztem rád sokszínűséged és maximalizmusod miatt, hogy mindenből a legjobbat akartad kihozni, és addig “gyúrtad”, amíg nem emelted a lehető legmagasabb szintre. Vonatkozik ez az írásra és a zene különböző műfajaira is, természetesen nem csak múlt időben értendő.
Ugyanakkor realista vagy, jól látsz dolgokat, és másokat is éleslátásra késztetsz. Nem áll tőled távol a kritika, és mindig jó szándékkal bontasz darabjaira egy-egy verset.
Rengeteget tanultam tőled a kötött formákról, komoly kritikákkal illettél, de nem volt hiábavaló, bennem is kialakult a maximalizmus.
Ez a vers gyönyörú, sok hasonló van a gyűjteményedben. Többféle egyéniség lakozik benned, ezt meg is mutatod – hol versekben, hol zenében, esetleg képzőművészetben, de mindegyikhez megtalálod a megfelelő kifejezésmódot. Olyan harmónia van a művészetedben, ami ebből a líírai versből is tükrödődik.
Nem sablonos, hanem egyedi képekből fűzött gondolatsor, és minden a helyén. Nincs itt egy fölösleges szó vagy írásjel, így válnak a részek egésszé.
Köszönöm, hogy soha nem fogtad vissza magad, amikor kritikát fogalmaztál meg. Hiszem, hogy megérte, ezekből a meglátásokból lehet “építkezni”.
Bár most a zene került nálad előtérbe, mégis azt mondom, hogy folytasd az írást is, mert a költészethez is nagy tehetséged van, erről árulkodnak a verseid.
Szeretettel: Kankalin