Fáradt már a késő alkony,
csukódó szemében
hunyorognak a csillagok.
Árnyéka után, a Pipístető
pipiskedik, oldalán, gyalog,
magányos csapás andalog.
Nyújtózkodik lent a város,
nyolcvan éves jelenében
sietések kopognak hazafele,
élet morzéját rögzíti a meleg nyom.
–Pár másodperces hang, zene,
üzenő ének röppen az égnek vele.
Városom ütőerén az idő keze,
altatgatja az őrző éjszaka.
Őrtálló templomok tetején
pihen, múltba ágyazva a jelen,
lent a gondoknak már nincs szava–
palócokat ringat ölén az éjszaka…
Salgótarján.
1 hozzászólás
Gyönyörű képek, remek emlék városodnak. Gratulálok.
Üdv. Györgyi