Társasjáték

Nézd, lenyűgöző, mint egy társasjáték!
Legyőzhetetlen, festői hatás,
magához csalogat.

Odanézz, hogy zúdul le a lavina!
Épp egy embert temet maga alá,
sohasem válogat.

Az ormon már ingatag a karima,
a lejtőn megállás jobb volna tán?
már késő! befogad.

Ajkát elhagyja most egy végső ima:
Itt a vég! Hisz már fájni sincs idő!
ássák a sírokat.

Oda fent vajon napfény van, vagy árnyék?
ő tán sírva tovább vívja harcát,
vagy megnyugszik?

Felnézek, még köd- lepel a retina!
Zabolátlan, de benne a varázs,
s szövi az álmokat.

Már minden nyugodt, szépséges a tájék,
olyan érzés, mint egy szívdobbanás,
mért ítélt sorsokat?