Tarts ki, veled vagyok,
Hervadsz, és én is hervadok.
Tarts ki, ne add fel, kérlek,
A világot csak veled látom szépnek.
Tarts ki, tarts ki, ne add fel!
Hidd el, valami majd felemel!
Fogd a kezem, szorítsd, ne eressz,
Nem hagyom, hogy még sebet szerezz.
Vérzel, ne hagyj itt, kérlek ne!
Segítség! Orvos kellene!
Annyira félek, nem élek nélküled!
Ne! Kérlek, ne hunyd le szemed!
Ne szólj, szeretsz, érzem, ne beszélj!
Éld ezt túl, annyit kérek csupán, hogy élj…
Téged még nem hívnak a csillagok,
Vagy ha mész, én sem maradok!
Elragadott tőlem a halál,
Öröm rám így nem talál.
Várj meg, kedves, ha mész, én is veled megyek,
Forrásokat sírnak utánunk a hegyek.
3 hozzászólás
Ez nagyon szép, különösen a befejezés. Gratulálok!
Kedves Liz!
Lélekig hatoló, csodálatos írásodhoz gratulálok!
hamupipő
"Forrásokat sírnak utánunk a hegyek." megható, szép.
üdv/vaj