Langy-halál emészt
már haldokló telet,
mely félőn tovaesetten,
lágy szírmot őlt
a lengő szín-üzenet
szétfolyó víg mosolya.
Parázslón szem csillog,
lesi:
éledő,eljövő zaját
a szívnek,mi esdeklőn keresi
bájban fürdő
szerelmi imáját,
lelvén azt
bódúlt mosolyt zilál
bomló napsugár,
s zöldelő ágak közt
pattanó bimbóba szökken
az új-szított csókolás.
1 hozzászólás
Micsoda képek! Szokatlan, de érzékeny és művészi megközelítés. Mintha egy virág nyílna ki, úgy épülnek egymásra a képek. Nem követhető teljesen a rímek és a szerkezet miatt,de igazából kit érdekel:) Enélkül is tetszik:D
“a lengő szín-üzenet szétfolyó víg mosolya” számomra ez a tavasz és te vagy az első, aki ezt így meg tudta fogalmazni! Gratulálok:)
Üdv: Áfonya