Madarak szállnak a fellegeken,
harmat csillog a zöld rügyeken.
Kivirágzik a rét,
lombosodnak a fák,
s elhozzák nekünk a természet tavaszát.
Emberek mosolya száll a szélben,
boldogan úsznak a napsütésben.
Kitárul a szív,
mit szeretet jár át,
egymásnak adva lelkünk tavaszát.
Képzeletem messze száll a végtelenbe,
felrepül magasra a kék egekbe.
Lelkem zöld kertjébe
szívem kapuján át
engedem majd be az élet tavaszát.
(2002. 03. 25. )
4 hozzászólás
Nagyon szép képet festettél, Gratulálok!:)
Köszönöm szépen, bárcsak így lenne a valóságban is… 🙂
….:)könnyed,derűs sorokat vetettél papírra:):)….így legyen!!!!!!:)…üdv doratea
Hát jó lenne, ha ez a valóságban is így lenne, de a mai világban…..