Mostanság másképp’ van, mint régen:
tél után tavasz következett rendben,
majd nyár és ősz – gyerekkoromban.
Most késett a tél, húsz fok meleg lett
novemberben és decemberben.
Naptárban múlt a tél, teltek hónapok,
márciusban aztán nagy hó esett.
A hó mindent vastagon befedett;
a régi közmondás igaz lett:
a kutya nem ette meg a telet.
Mátrát-Tátrát nagy hólepel takart,
havasokon károkat okozott.
Aztán az idő tavaszra váltott,
temérdek hó olvadozni kezdett,
ráadásul rengeteg eső esett.
– Épp’ annyi, mint Tiszán 1970-ben –
szenvedést hozva egész hazánkra:
Emberek féltek, rettegtek, nemhiába,
a patakok, folyók megteltek,
a föld nem bírta nyelni a sok vizet.
Hatalmas áradat zúdult hazánkra,
hömpölygött falvakra, egész határra.
Ezért az évszak megint elkésett:
máskor az emberek kerteket ásták,
most pedig a gátakat vigyázzák;
Mindenki folyók körül serénykedett,
mentette javait, amint lehetett.
Segítni jöttek máshonnan emberek,
mégis elpusztultak otthonok, házak,
eláztak földek, a víz mindent ellepett.
Kétfelé osztott hazánk népe most
végre együtt mentett, serénykedett,
mégis sok család otthona elveszett,
ezért máshová menekülni kellett;
otthonuk nélkül földönfutók lettek.
Mi magyarok eleget szenvedtünk.
Jó volna bajok nélkül munkálkodni,
egymásban bízva, szeretetben élni.
Ezért Istenem, imáimban kérlek
ne sújtsad haragoddal a néped.
Ne zúduljon már kis hazánkra
árvíz, – anélkül is van elég bajunk.
Engeddj végre megpihenni minket,
jöjjön végre egyetértés, béke
Magyar hazánk egész népére!
11 hozzászólás
Kedves Kata!
Van elég csapás országunkon, s nem a becsületesen igyekvő ,,kisember" jóvoltából. Nagykutyák, nagybankok, tőzsdebetyárok, összefonódások, érdekszövetségek szinte ellenünkre tevékenykednek, nem a javunkra, a választók érdekében. Ennek tetejébe nem hiányoznak még természeti csapások is. Ebben nagyon igazad van. Az árvíz pedig valóban az egyik legnagyobb csapás. Még ilyen aszályos időben sem jó rá emlékezni, bár az aszály is csapást jelenthet.
Szép a versed, igaz magyar lélekre vall. 🙂
Üdv.: Alberth
Kedves Kata!
Ne haragudj, ez nem vers egy esti ima. Ha nakem valami hatalmam volna, törvénybe hoznám, csak az lehet politikus, vagy igagató, vagy vezető állásban valahol, aki ezt a verset kivülröl tudja, és minden este hangossan elmondja. Talán akkor, de csak talán, megkapná az egyszerű ember is amit megérdemel. De ameddig a a gyerekeink azt lássák, hogy aki dolgozik, az naprol napra szegényebb lessz, a hazug csalók pedig mindig gazdagabbak, nagyon nehéz idők várnak a gyermeknevelő szülőkre, és velük együtt mindannyiunkra. De mi azért csak remáljünk, azt nem veheti elsenki tőlűnk, de mégis mindig nehezebb és nehezebb megtartani.
üdv Toni
Kedves Kata!
Hiszem, az egységben az erő!!Sajnos a víz pedig nagy úr!!A politika befolyásolható, a természet ereje nem.
Szeretettel:Marietta
Kedves Alberth!
Szerencsénkre ez korábban történet, bár előtte is volt hasonló árvíz, ami megviseli mindenki nyugalmát (nem csak azokét, akik közvetlehül érzik) de valamennyiünkét, és sajnos, gyakran jöhet bármikor, váratlanul.
A rendszerváltás előtt az a rendszer volt a baj, s hányan, de hányan óhajtották, hogy legyen demokrácia, jöjjön a tőke uralma. Reménykedtünk. Megkaptuk. Csőstől. De kinek jó? Te felsoroltad, s egyetértek Veled. Akinek sok a pénze, oda most is dől a többi… De hogy lesz-e valaha is jobb, azt senki sem tudhatja – sajnos.
Köszönöm, hogy elolvastad a verset, s a szép szavakat.
Üdv. Kata
Kedves Toni!
Ha szerinted nem is vers, de én már ilyen vagyok, hogy a bajokban, csapásokban (amilyen ez a 2006-ban az országra zúduló árvíz is volt), bizony hívő ember lévén, Istenhez folyamodom. Bár tudom, nem mindig hallgatja meg imáinkat, lehet, szerinte nem érdemeljük meg az állandó, egymás elleni áskálódás, és egyéb bűnök miatt. Egész életünk küszködéssel, bajok közt, az én koraifjúságom háborús időben zajlott, amikor nagyon nehéz küzdelmekkel, sok lemondással lehetett csak megszerezni a legalapvetőbb szükségleteinket (hol van a mai helyzet attól?) Ezért én már korábban mindig azt hangoztattam, csak nagyobb baj ne legyen: háború (hol volt még akkor, senki sem gondolt rá), és világválság, mivel szüleim átélték az elmúlt században, és sokszor emlegették. Ezért én nem csüggedek, és bízom, hogy ennek is vége lesz.
Köszönöm, hogy elolvastad a versem, ha nem is tetszett.
Kata
Kedves Marietta!
Jól eltaláltad: A természet, a víz bizony nagy úr, pláne, ha olyan nagy erővel zúdul ránk, mint akkor! Bár megvolna az az egység, amikor ott, a gátakon összefogtak az emberek, talán könnyebb lenne kilábalni minden bajunkból.
Köszönöm, hogy nálam jártál.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Hoho, álljunk meg! ki mondta, hogy nem tettszet, Én úgy tanultam, hogy egy vers amit imának lehet használni, met olyan szép, az a ragozásban több mint a szép vers. Ministráns koromba, mikor valamilyen verset tanultunk, akkor aakkori pap mindig azt mondta, a vers szavat nem lehet ragozni, de van a vers, a szép vers, a szebb vers, a legszebb vers, akkor van még a legislegszebb, de egy vers amely ezt a jelzőt megérdemli, arra már nyugodtan rámondhassuk: imaszó, vagy esti ima. Ezek szerint a nézeteltérést az első mondat okozta: "Ne haragudj, ez nem vers egy esti ima" ,ami az én tanitásom szerint, nem a szép, nem a szebb, nem a legszebb, hanem a legislegszebb jelzöt érdemli meg,vagy azt hogy imaszó. Sajnálom, hogy olyasmit eltudsz képzelni rólam, hogy a versed nem tettszik, de remélem, most megértesz.
üdv Toni
Kedves Toni!
Valóban, nehezen tudtam elképzelni, arra gondoltam, rossz pillanatban olvastad, és nem tetszett. Ezzel én le is zártam magamban, s nem sértődtem meg, még úgy sem, ha az lett volna a célod. De látom, félreértettem, ezért viszont elnézésedet kérem. No problem!
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Az egész az én hibám volt. Már régebben meg kellet voln fogadnom, és alkalmaznom azt, ami Kosztolányi Dezző az egyik idézetáben irt:
"Úgy kell írni, hogy azonnal megértsék, mit akarunk mondani."
Én pedig, úgy írtam, mintha beszélgettünk volna. Ez az állapot, egyrészt pozitiv, mert azt azt a bizalmas érzést sugározza, a másik biztossan megért, hisz ismer, de elfelejtjük, hogy nem kérdezhet rögtön vissza ha valamit nem ért meg, és addig amig a kielégitő választ nem kapja meg, addig bizonytalan, úgy saját magában, mint a másikban.
Üdv. Toni
Kedves Kata!
Tetszik a versed.
Szeretettel: Eszti
Köszönöm, Estike! Örülök, hogy nálam jártál ismét.
Szeretettel: Kata