Tavasz van, napfény, kacagás,
dalol a föld, s az ég.
Tavasz van, rügyeznek a fák,
jókedvtől telt a lég.
Tavasz! vidámság… szerelem…
te vagy az évszakom.
Meghozod ugye nekem is
Őt majd egy szép napon?
Tudom, hogy eljön, -érzem én –
az egyetlen barát.
Előre küldte futárként
szíve varázslatát.
…Megjött! Fogja a kezemet,
egy árva szót sem szól.
Nem suttog forró szavakat,
csak csendben átkarol.
Lelkem remegés járja át,
könny ül a szememen,
szívem boldogan megremeg,
óh nagyon szeretem.
Tavasz van, napfény, kacagás,
jókedv és szerelem.
Boldog vagyok, de csak azért,
mert Ő itt van velem.
8 hozzászólás
Hát tavasz ugyan már nincs, de ezzel a verseddel egy kis tavaszt loptál az őszbe. Szép!
Szép vers, pár percre eloszlattad a borongós, szeles őszi időt.
A tavasz már önmagában is boldogság, hát még, ha kedvesed is veled van:)
Szép vers, gratulálok: Colhicum
Szia Boer!
Kb. öt alkalommal olvastam el ezt a verset, mielőtt feltöltöttem volna… mindig félretettem,
azután vettem egy mély lélegzetet, és most felraktam. / Féltem, hogy
giccsesnek hat./
Örülök a véleményednek.
Kedves Rozália!
Örül a lelkem, ha a vers olvasása – ha pár percre is – elfeledtette ezt a hűvös
évszakot, az őszt.
Köszönöm, hogy olvastál.
Kedves Colhicum!
Köszönöm szépen a gratulációdat, köszönöm, hogy
nálam jártál.
Nolám milyen szép ez a '67-es tavasz, mint ez a mostani…vagy ugyanaz?
Tetszik nagyon.
Üdv.: András
Kedves András!
Húúú … az a tavasz maga volt a boldogság.
Abban az évben volt az esküvőnk!!
Örülök, hogy tetszik a vers, és köszönöm, hogy olvastál.