Márciusi szellő lenge fuvallata
simogat, táncoló virágok illata
körbe leng, magával ragad zümmögő határ
csivitelésével a cinegemadár.
Só-foltos utcán a tél levedlett bőre,
fodrozódó tócsa felfeszül a kőre,
szökellve lépem át a fénylő pocsolyát,
míg arcomra festi nap aranymosolyát.
Tudom, hogy ez még csak a tavasz kezdete,
halk sóhajom akár a föld lélegzete,
zsongás, rügyfakadás, jussából kanyarít
viruló kikelet, s lágyan elandalít.
10 hozzászólás
Vidám, könnyed, érezhetően kora tavasi versed köszönöm hogy olvashattam, tetszett:) Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Köszönöm a kedve szavaid. Örülök, hogy tetszik a versem 🙂
Szeretettel: Éva
"halk sóhajom akár a föld lélegzete,"
Tetszett. Szép egyedi képekkel tarkított vers.
Andrea! Örülök, hogy a versem képei is elnyerték a tetszésedet :)Köszönöm a véleményed 🙂
Szeretettel: Éva
Szép tavaszköszöntő, kedves Éva!
Szeretettel: dodesz
Dodesz!
Örülök, hogy tetszik a versem 🙂
Szeretettel: Éva
Kedves Éva, szép tavaszi képekkel tarkított vers. Igazából nem a rímek fogtak meg és nem a képek, hanem a versed hangulata. Pont ezt érzeztem tegnap hazafelé gyalogolva a hegyről. Üdvözöllek: Szilvi
Kedves Szilvi! Így az igazi! A hangulat, az érzés, ami megfogja az embert:
Köszönöm a véleményed 🙂
Szeretettel: Éva
Kedves Éva!
Szép versed is, mintha a tavasz mosolyának egy apró rügyfakadása volna.
Üdvözlettel: Laca 🙂
Kedves Laca!
Köszönöm a szépséges hasonlatodat 🙂
Szeretettel: Éva