topor'gva fészkelődik rajta még keveset –
fénytoll-szárnyai közt kikelti a meleget
mosolyával felhőt űz, kedve nem borongós.
És nézd! bújnak csibéi, pihés aranysárgák
gyöngéd puhaságuk ruhátlan Földet ölel –
távolodik Tél talpa, a Nyár pedig közel
a lendületes cipőnyomok egymást váltják.
Nem húzom tovább én sem Morcos Idők haját
inkább kíváncsi'n nézem, ahogy öltözködik –
s bekúszik március bohókás függönyömig…
zöldell ablakomban kazalnyi barka-barát.
8 hozzászólás
Kedves Éva!
Nagyon szép lett!
´GYÖNGÉD PUHASÁGUK RUHÁTLAN FÖLDET ÖLEL´
Gratulálok:sailor
Kedves Sailor! Örömmel láttalak és nagyon szépen köszönöm itt-léted, s azt, hogy még kiemelnivalót is találtál. 🙂 Üdv. Éva
Lehetne majdnem minden sort kiemelni!
…mint:´zöldell ablakomban kazalnyi barka-barát´
sailor
Kedves Sailor!
Köszönöm szépen az olvasást és azt, ha kimelésre méltót éreztél felfedezni. Nagyon jólesik. Üdv. 🙂 Éva
hangulatos. szeretettel
Köszönöm szépen, Andy. Én is szeretettel fogadtalak. Éva:)
Megragadott a hangulata, remek vers.
Szeretettel olvastalak kedves Éva.
Üdvözlettel: Zsu
Susanne kedves!
Nagyon örülök, hogy így van és szeretettel köszönöm figyelmességedet. 🙂 Éva