Tavasz kisasszony
fireg – forog
rám nevet,
varázspálcájával
eltünteti a telet.
Napsugárral
megcirókál,
esővel permetez,
szél úrfival
táncra perdül
így űzi el a telet.
Felhőn táncol,
hajat borzol,
olvasztja a jeget,
mikor ezt megunja,
egy kicsit festeget.
Előkapja palettáját
keverednek a színek,
szép ruhában zöldell-virul
a tavaszi természet.
11 hozzászólás
Nagyon édes. Igazi gyereknek szóló. Csodálom, hogy a lelked így át tud alakulni. Irigyellek érte. Örülök, hogy egy iciripicirit közöm lehet ehhez az aranyos írásodhoz. :))
Szeretettel
Zoli
Köszi! Valóban ez egy bohókás versike- az óvó – és tanító nénik egyik kedvence lett- az ismerőseim között- szóval ilyen is tudok lenni, meg nagyon szomorú is. De ez is inspirál- a lelkem, gondolataim hol rózsaszín, hol kicsit sötét. Köszönöm kedve szavaidat! üdv hundido
Jaj! Kitöröltem amit írtam!
Szóval ez egy bohókás versike. A gondolataim, írásaim, lelkem hol rózsaszín, hol kicsit sötét. De ez az ingadozás sokszor inspiráló is.köszönöm, hogy elolvastad, és részese lettél a tavasz megérkezésénél nálam. üdv hundido
De jó !
Kedves hundido, látom mindenki várja már az igaz tavaszt, nagyon könnyed, kellemes a
versed, öröm volt olvasni !!!
Szeretettel: Zsu
Szia Zsu! Köszönöm. Igen várom én is a tavaszt, a jó időt…üdv hundido
Helyes kis Tavaszkisasszony! 🙂
Szeretettel: dodesz
kedves dodesz! Köszönöm, hogy elolvastad! üdv hundido
Igazi kedves-könnyed a tavaszi gyerekversed.
Szeretettel olvastam: Kata
Kedves Kata! Köszönöm, hogy elolvastad! üdvözlettel: hundido
Kedves, könnyed, nagyon szerethető vers!
Gratulációm: Ica
Kedves Ica!
Köszönöm, hogy elolvastad! Üdv hundido