gyermeküknek suttognak így az anyák.
Lágy szellő fúj, épp csak borzolja hajamat,
érzik a levegőben már a tavasz-zamat.
A nap simogat, mint kedvesét az éhes szerető,
lágyan ér hozzám, érzése alig leplezhető.
Becsukom szemem, élvezem minden pillanatát,
s magamba szívom a természet illatát.
Valahol méhek dongnak, zümmög a mező
Ezer pillangó röppen fel, mint megannyi legyező.
Tündöklő tündérkert, varázslatos és szép,
mint felettünk a bodros-felhős kék ég.
Sétálok még egy kicsit, amott patak csobog
megállok, nézem kicsit, de gyorsan tovább robog.
Hallgatom, ahogy csobog, s dallamot játszik,
messze innen egy hegycsúcs, épp csak látszik.
Nem megyek tovább, épp eleget láttam,
ma már erdőt-mezőt bejártam.
Boldogság s béke járja át a szívem,
úgy érzem, megkaptam azt, amiért jöttem!
2 hozzászólás
Újból tavasz van , remélem új írásokat is teszel föl.Én várom
Szeretettel Ágnes
Kedves Heather Bay! Nagyon tetszik a versed-szép képek, látom magam előtt ahol jártál.üdv hundido