Ülök a meleg szobába’
kinézek a tájra,
mindenhol szürkeség
unalmas a Föld és Ég.
Most a hideg télben
lábunk alatt csúszik a talaj
künn a szabadban zimakó,
kedvünk igazán nem jó.
Gondolatom messze száll
már most érzi a jövőt,
testem zsibongva várja,
megérzi a közelgő jó időt.
Hallom a szellő susogását,
érzem a nap langy-sugarát
amint lassan ébred az erdő,
simogatja a tavaszi eső.
Az erdő álmos ágait,
Nap melege élteti,
a fák koronáján rügy fakad,
majd bimbó hasad.
Nemsokára virágban pompáznak,
akácvirágtól az ágak hajlanak,
illatuk a tavaszi széllel
messze száll a légben.
Az erdő megtelik élettel:
méhek ezrei röpködnek
egyikről a másik virágra;
zsongásuk titkokat rejt.
Mézes illattal az erdő tele,
méhek virágporral telve
szállnak vissza a kaptárba.
Szorgos méhcsalád
munkája nyomán készül
az aranyló édes méz:
a gyermekek álma.
8 hozzászólás
Helló!
Ez a tavasz már nagyon hiányzik!
Szépen megírtad a verset, kicsit elkalandoztattál, és ezt nagyon köszönöm neked!
Kreeteeka
Kedves Nemtudomhogyszólítsalak!
Köszönöm kedves szavaidat. Én is azért választottam, mivel a sötét decemberi napokban jó a tavaszi napsütésre, fényre gondolni.
Szia!
Kedves Kata!
A hideg napokon a tavasz eljövetele tartja bennünk a reményt. A meleg szobában virágokról, méhekről álmodozni kellemes dolog.
Szeretettel: Eszti
Kedves Eszter! – Én is úgy vagyok vele. Szép a tél is, amikor fehér minden a tiszta hótól. De ilyen sötét napokban én is a szép tavaszi napokra gondolok.
Köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Versed elvarázsolt és magam előtt láttam a leírt képeket!
Nagyon tetszik, de picit még várjunk a tavasszal, mert imádom a telet!
Üdvölettel, Kini
Szép vers kedves Kata! Gratulálok!
Üdv: Gergő
Kedves Szergly!
Köszönöm, hogy elolvastad.
Szia!
Kedves Kinslayer!
Nos, tudom, hogy még korai a tavaszról álmodozni, mégis én szeretek rá gondolni. Kevesek közé tartozol, ha annyira szereted a telet. Én is, de inkább a meleg szobából kinézve amint hull a hó…
Kösz, hogy meglátogattál: Kata