örömködtek, s én néztem: mi is az oka?
Kertünkben a fákon rügy sincs még, de páran
ott röpködtek mégis ők, vígan dalolva.
Hideg van, de érzem, süt a nap a réten,
fények játszadoznak, szállongnak illatok.
Ez a derűs reggel tavaszt súg a télben,
lelkem fürdik fényben, lám, most boldog vagyok.
Örömteli, fénylő kép mit elém vázol
most képzeletem, mit is hozhat a holnap,
a tél elillant messze, s már Te sem fázol…
Tudom, még nincs vége, de talán nem harap,
zord idő már távol, szemem előtt fátyol:
boldog villanások, szép égi fénypatak!
6 hozzászólás
Ilyen szép bűvölettel már holnap kitavaszodik!:)
/sajna felénk még hó fedi a tájat:(/
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Gondolod, kedves Fél-X?
Jó lenne már – de nem azzal biztatnak :S
Szeretettel: Éva
Kedves dreaming!
Tavaszbűvölő soraid biztosan felmelegítik:)
Nagyon tetszett megint!!
Dóra, drága – én is ezt remélem 🙂
Köszönlek 🙂
Elbűvöltél!
..s remélem a Tavaszt is!
Itt kicsit ki is sütött a Nap….:)
Szeretettel:Zsanett
Kedves Zsanett!
Nem ma írtam – akkor tényleg biztatóbb volt a helyzet…ma itt nálunk zimankó és szürkeség van :S
De reménykedjünk :)))
Köszönlek!