Tündér táncol kint a réten,
tüllfátylába kap a szél,
nem is szél az, röpke szellő,
pajkossága csibészség.
Elgondolta, megtépkedi
tavaszlánynak ruháját,
nem tudta, hogy kópéssága
elkenődött, bohóság.
Oktalanság mást bántani,
csak azért, mert jólesik,
lesz még holnap, holnapután,
vele is ezt tehetik.
Hebehurgya ez a fiú,
jobb eset, mint ha álnok,
kinőheti felnőttkorra,
mert ezek csak, vad álmok.