Lakat alatt van minden,
Tőlem elzárva.
Akartam szeretni, de
Végül magam maradtam,
Mint egy árva.
Tudtam volna élni,
Ha ölelhettem volna,
De elkerültek messziről,
Mintha keblem tüskés volna.
Ifjúságom, a messzi dél vadja,
Elment, mintha sose lett volna,
Kikandikálok ürgeként lukamból néha,
Hátha valaki velem szemben is langaléta.
Egy szőke lány ma is visszanéz rám,
Szerelem-e ez, vagy csak játék villám,
Akárhogyan is, de a másodikat látám,
Nekem már végem,
Szívemben immár kinőtt a bicskám.
Lakat alatt a szív,
Már nem hull rá hó,
Lakat alatt az ifjúság,
Már nem lesz úgy, mint régen,
Lakat alatt a mondanivaló,
Lakat alatt már minden, ami jó.
1 hozzászólás
Kedves Zoltán, szerintem túlzás ez a pesszimista világ felfogás. Az élet élvezhető és élvezendő az utolsó pillanatáig. Törd fel azt a lakatot!
Látám-tetszik nekem ez a régies forma.