kék jácint bont
virágot
Beethoveen holdfénye zeng
a zongorákon
s te nagyon hiányzol
telt asszonykarjaid ölelésére
vágytam
s kitárt karjaimmal
a semmit ölelem
nem ölel viszont senki
hiányzol
mit ér a szó
s mit ér a szerelem
ha elválaszt tőled az élet
ha
nem vagy már
ki ölel meg ha félek
Tavaszodik
kék jácint
bont
illatos virágot
s nem mond az semmit hogy
hiányzol