A színek még szelíden sarjadnak,
az ágakra törtmárvány-szürkeség
feszül, fényre rügyrózsák fakadnak,
és kristálykékre vált a gyűrtes ég.
Hangoskodik már borzas ébredés,
susogó fák mélyén a sok madár,
tavasz trilláz… s tudom nem tévedés,
szerelem jő, melyben nincs korhatár.
6 hozzászólás
Kedves Ligeti!
Ez nagyon szép! Örömmel olvastam soraid.
Szeretettel:
A.S.N.
Kedves Anck!
Örülök, hogy tetszik 🙂 Köszönöm a figyelmed.
Szeretettel: Éva
Mert az ÖRÖK!
Gratulálok!
Kedves Eferesz!
A lényegre fókuszálásod köszönöm 🙂
Üdv. Éva
Valóban trillázik ez a tavasz, kedves Éva!
Csodás képeket és még csodásabb rímeket használsz! Szeretem, ha minél több szótag cseng össze. Itt pedig mind a négy rímpár három szótagos. Különösen tetszik a "szürkeség – gyűrtes ég"! Bár a "gyűrtes"-t a helyesírás ellenőrző aláhúzza, de nagyon is értelmes, s hadd legyen már ennyi szabadsága egy költőnek!
Szeretettel: dodesz
Kedves Dodesz!
Igazán örülök, hogy ilyen verstani dolgokra is figyeltél, és hozzászólásodban a részletekre is kitértél 🙂 Köszönöm az elismerésed 🙂
Szeretettel: Éva