Ki vagy, te titokzatos arc?
Oly sokat mutatsz magadból,
de mégis mindent eltakarsz.
Engedj tanulnom a jóból,
amit örökké csak te adhatsz.
Ne akard elvenni tőlem
önmagad! Hogy élnék tovább
szívemben ezernyi tőrrel?
Hogy élnék némán, ostobán,
kételyek között őrlődve?
Látni akarlak, érezni!
Tudni és érezni, hogy vagy!
Nem állhatom, ha kérdezik,
hová tűntél el és hol vagy,
hisz bennem élsz! – nem érthetik.
Várom a percet, hogy végre
igazán megismerjelek,
és csodálhassalak téged.
De míg messziről figyellek,
nem titkolom, alig élek.