Mint csillagok az égen, olyan messze vagy,
Fényed majd' kihunyt már, s a fagy
Mi közöttünk vagyon, olyan mint az űr,
Szerelmünk ó jaj, elemésztődik, kihűl.
Mint messzi csillagok olyan a te fényed,
Mint forró égi nappal olyan a te lényed,
Gyűrűd vagyok, mint a Szaturnuszé,
Örökké körötted bolyongok én.
Időm a múlt, mikor távolba nézek,
Időm elfogy, mint a tér, mint az élet,
Összeesek majd, mint a mindenség,
S te egy leszel velem, mint akkor… Rég.
2 hozzászólás
Nagyon tetszik ez a versed is! Az Ember, a Szerelem, az Elmúlás, és a Mindenség – néhány remek, költői sorban!!!
Köszönöm..