Pillanatot marasztalni,
Újraélni, itt-tartani
Isten kegyes ajándéka,
A léleknek harcjátéka.
Hangját hallod, arcát látod,
Érzed, hogy a lelke távol,
Szép napodnak immár vége,
Ködös éjjé lett a fénye.
Távolodó árnya látszik,
A reményed tétovázik,
Szád körül a mosolyvirág
Elszáradt, mint a kórószár.
Csend suttogja, hogy már vége,
Szíved e hang ellenére
Marasztalja régvolt szépet;
Kínzó gyönyört nyújtva néked.
Eped lélek, szomjazva ég,
Visszagondol, gyönyört idéz,
Távolodót menni hagyja,
De emlékét balzsamozza,
Dédelgeti látszatot is,
A szem egyre párásodik,
Befelé hull könnyzápora,
Hiú vágyat, hogy elmossa.
10 hozzászólás
Szép a dallama ennek a versednek kedves Ilike !
Dúdolgatni is lehetne…
Szeretettel olvastalak: Zsu
Kedves Zsu! Örömömre szolgál, hogy jó érzést keltett benned a versem. Szeretettel megköszönöm: Ilike
Kedves Ilike!
Nagyon tetszett a vers és valóban dallamosra sikerült.
Szeretettel gratulálok: Délibáb
Nagyon köszönöm kedves hozzászólásodat és örülök, hogy dallamosnak találod. Szeretettel: Ilike
Kedves Ilike!
Szépen megszerkesztett versed nekem is nagyon tetszik.
Valóban dallamosra sikerült.
Szeretettel olvastam: Kata
Drága Kata! Jól esett a dicséreted. Szeretettel ölellek Ilike
Kedves Ilike!
Nagyon jó lett a cím választás, mert a vers egészében érezni azt hangulatot. Ez a kiragadott szó gyakorlatilag meghatározza a szövegkörnyezetet, s annak a hangulatát. Szépen összeraktad. Visszaadva egy fájdalmas, vagy meglehet lemondó érzés hangulatát.
Szeretettel
Zoli
Köszönöm kedves Zoli, hogy a versemet ilyen pozitívan méltattad. Szeretettel üdvözöllek: Ilike
Tetszett a versed kedves Ilike!
Szeretettel olvastam: Ica
Köszönöm kedves Ica, hogy olvastad és tetszett a versem. Szeretettel ölellek: Ilike