S értem én ezernyi csillag miért hunyorog.
Az éjszakának egén a vándor szél,
Körbeviszi a felkelő, borzas holnapot,
S benne viasz arcod, mint ragyogó tél
Megannyi szikrája fénynek szárnyán.
S az ő tündöklésüket nem látja szem,
Mert melletted minden oly halavány,
Mint búcsúban az ébresztő értelem.
Te vagy a legszebb:
S nem értem én, mi földöntúli köt és űz hozzád.
Talán a perc, melyben örökre belém égtél.
Akkor és ott, megváltoztattad a Föld forgását,
S bármerre is mentem, te mindig utolértél.
2 hozzászólás
Kedves Mister!
Nagyon jól sikerült, kifejezőnek és szerelmes borzongással telinek érzem ezt a verset. A téma örök, a mondanivalója pedig véleményem szerint azonnal "átjön". Élveztem az olvasását. Üdv. Szilvi
Kedves Angyalka!
Valóban örök és nélkülözhetetlen, akár a borzongás és az élvezet. 🙂
Köszönöm:
Mister