Te aki most magányos vagy,
mást is magányossá teszel,
s Te aki most szerelmes vagy,
csak várod, hogy boldog leszel…
Te aki most nem szólsz hozzám,
engem némaságba taszítsz,
s Te ki más kínjára ügyelsz,
engem emberségre tanítsz…
Te ki néha gondolkodol,
messzi partokat megláthatsz,
s Te ki szereted világod,
repülhetsz vagy vízen járhatsz…
Te aki most magányos vagy,
keress meg, s lesz fényes pompád,
s Te aki most szerelmes vagy,
a világ zarándokol hozzád…
13 hozzászólás
Ez csodálatosan szép.
A befejezés mesteri.
Tetszett.
Üdv: József
megtisztelő szavaid köszönöm, kedves József
Szia András!
Csak egyszerűen és nagyon csendesen: gyönyörű vers!!!
Szeretettel: Kankalin
Örülök, hogy tetszett, kedves Kankalin
Kedves András!
12 sor elegendő volt ahhoz, hogy ismét valami nagyon széppel örvendeztess meg bennünket.
Gyönyörű a versed, már sokadszor olvasom. Köszönöm!
Szeretettel:
Hamupipő
Én köszönöm, drága Hamupipő!:)
Kedves András!
Gyönyörű a versed, nekem nagyon tetszett.
Gratulálok!
Üdvözlettel: Kata
köszönöm kedves Kata
Kedves András!
Csodaszép verset írtál arról, hogy milyen, ha a szerelmesek együtt "zarándokolnak", eljő a "fényes pompa" és megszűnik a magány.
Gratulálok!
Üdv.: Margó
köszönöm, kedves Margó
Kedves András!
Nagyon szép!Gratulálok!
Szeretettel üdv:Vali
Örülök, hogy tetszett, kedves Vali
köszönöm
András, gratulálok.
Delory