-Néztem a Dunát az éjjel, felragyogott a szemem,
Láncaidat letapostam, könnybe merült a szívem..
Álltam a víz közelében, átitatott szerelem,
Másba szerettem az éjjel, árba lökött szerelem.
-Úgy ölelem feledésed, itt akarom Te maradj,
Könnybe mereng ez az álom, úgy ölelem szavadat.
Csak ring a szabadság, ring ez az álom,
Fény kocsonyája, ringat az ágyon, s Te maradsz:
-Itt maradok még, itt puha ágyon, fészkem..
a lágy szél ringat az ágon, szélből a szellő,
Nyár szele borzol, könnyű hajadban, elveszek
olykor…. menj hát, ha menned kell:
-Elmerülök, mint alkony az égen, jégparipám lesz
mennyei réten.. nem feledem még, illatod éltet
tiszta szívedből szólt ez az ének, úgy repülök majd
úgy visz a létem, fény a szemedben, fényem az éjben..