Nem én hagytalak el téged, te hagytad el magad.
Jött az éj, és tied lett millió őszinte mozdulat,
Egy tiszta lélek új dimenziója nyitotta meg magát,
De nem kellett neked. Most csukódik, s nem adja át
Újra meg újra vad szerelmeit.
Te hagytad el magad, nem én hagytalak el téged.
Ismétlem utánad szavad, a megmérhető semmiséget,
Ne bánts tovább! Szeress, ha bírsz. És hogyha nem,
Nem kell nekem se vágy, se harc, se kegyelem,
És te se kellesz, mert nem vagy itt.
Nem szűkölök utánad, nem versz rám láncokat,
Csak vár még szívem, még nem unja, és vár sokat,
De a perc csak múlik, a napnak is vége már,
Nincs olyan érzés, ami a végtelenre vár,
Ezek olyan nagy szavak.
Nyugszom mindig ölelésed nélkül éjjelente,
Rövid álmokat látok, tente, te, tente, tente,
Nem ringat semmi, nem ringat senki karja,
Ma este forró ajkam csókkal be ki takarja?
Hiszen ma sem láttalak.
3 hozzászólás
Szépen vezetett vers, tetszik, ahogyan építetted. Külön öröm nekem, hogy a vers knzekvens rímképlete mellett az ötödik sorokból összeáll az ötödik szakasz. Tetszett a versed.
aLéb
Megfogott a versed, szerintem jól sikerült. Szeretettel Era
Köszönöm!
Miléna