Szárnyaló szívem ragyog,
minden bánatot elhagyott.
Forog velem a világ is,
teljesen megzavarodok.
Érzem lelkem,zsong
mikor rád gondolok.
Csillagokkal táncolok,
ébren is álmodok.
Bűnös szívem ne tedd ezt!
Bajba sodorsz engemet…
Vállamon két forma ül,
egyik mondja: Menekülj!
Eszem erre hallgat is.
De szólít a másik is:
Szíved diktál boldog vagy!
Teljesítsd be sorsodat.
Megint másik helyre int:
Kötelesség elsőként!
A másik meg rázendít:
Mi az ami boldogít?
Megszólal még egy hang,
hallom egyre hangosabb:
Ne játssz tűzzel,nem szabad!
Még megégeted magadat.
Tudd,hol van jó helyed
és ezt soha ne feledd!
Igaza van jól tudom,
s erre elszomorodom.
Leszállok a földre már,
nem talál a napsugár.
Többet én nem álmodom,
nem kísérem bánatom.
Elbújtatom szívemet,
Senki ne lássa meg.
Kis titkom itt marad,
lelkem közbe megszakad.
Egyik szemem sírdogál,
másik szemem mosolyog.
Érzem egyre távolabb,
elszállni az álmokat.
Repülj álom messzire!
Soha vissza ne gyere!
Lábam már földön lép,
ő meg vissza-visszanéz.
Keres engem,nem talál,
magányosan álldogál.
Ne várj drága!Nem jövök…
Nem lehetünk bűnösök.
Remény halkul s eltűnik,
minden mi lesz megszűnik.
Nem marad csak üresség,
Bú,bánat és sötétség.
Várj!Ígéretem megsúgom:
Szép szádat egyszer csókolom.
Lesz, titkos pillanatban,
egy perc meg álltában.
Titkos csókot adok én,
világnak titkos rejtekén.
Idő megáll,világ megfagy,
s én boldogan simítalak.
Összeér lelkünk, fényvilág
játssza pompás játékát.
Harang kong oly keserűn,
újra jár már az idő.
Perceg,kattog az óra,
nincs idő több csókra.
Kilépünk a rejtekből,
s búcsút intünk innentől.
Ezt ígérem én néked,
ígéretet nem szegek.
Édes drága kedvesem,
Fekete szemű idegen.
Most elengedlek,szeretlek,
s számolom a perceket.
Mikor megáll az idő…
Te leszel a szerető.