Rácsos ablakomból vészjósló holdat, fakó csillagokat látom,
hiú reménnyel lesújt a mennybolt, elfojtja szabadulásom.
Beleborzongok, míg hófehér bilinccsel oszlopodhoz láncolsz,
hűvös könnypatakok folynak, árnyak hadával vígan táncolsz.
Hórihorgas létrán egyensúlyozva ujjad jövőm felé mutat,
szemed rideg, engem pásztáz, kárhozott múltamban kutat.
Imára láncolt kezek, síri fellegek fedik le tornyom ablakát,
a tömör köd ellep, elmém fogolyként, kalitkába zárt madár.
Viruló napfényt, suttogó színt cellámba őröm sose ereszt,
zárt világom fekete-fehér, összeégett szárnyam ősi kereszt.
Szorító, örökkön-örökké tartó fogságba beletébolyodom,
könyörgöm, nyisd ki tömlöcöm, s meglásd, kitárulkozom!
10 hozzászólás
Kedves Angyalka!
Ez valóban tébolyda, így nem lehet élni:(. A hideg futkos rajtam, ahogy a versedet olvasom, a szabadulni vágyás bizony érezhető. Drukkolok a versbeli énnek. Ha megengedsz egy kritikát, én a börtönablakom helyett rácsos ablakot írnék, hisz tébolydáról írsz, a versben amúgy is benne van a börtön, nem "lőném" le az első szóval, és talán az 1. és 3. vsz-k rímein még dolgoznék kicsit.
Különben meg kifejező, erőteljes vers.
Szeretettel: Évi
Kedves Kevi!
Ez a versem egy pillanatvers volt. Többen is rávilágítottatok a hibákra, amiket elkövettem, így hát tanulva belőlük egy kicsit átköltöttem. Most a rímeket is erősebbnek érzem (persze nem tökéletes) legalább elfogadható és nincs szóismétlés. Köszönöm építő hozzászólásodat, legközelebb is örömmel látlak! Szeretettel: Szilvi
Kedves Angyalka!
Már első olvasásra egyértelműen látszik, mennyire komoly témát boncolgatsz, és milyen eltökélten szeretnél ebből a lelki fogságból kiszabadulni. A megfogalmazást és a tagolást viszont több helyen nehézkesnek, görcsösnek és erőltetettnek érzem. Nagyon szép jelzőket használt, de a halmozásukat néha túlzottnak érzem, bár tényleg kifejezőek, de ilyen mértékben már elhomályosítják a tartalmat. A "mutat-utad-kutad" rímeket szintén túlzásba vitted, ennél több kreativitást várok. Ráadásul az 1. és a 2. versszak is "mutat"-ra végződik, és ez nem túl szerencsés megoldás.
Összegezve a műved, a tartalma erős, határozott és kifejező, a forma még hagy kívánni valót maga után.
Üdv.:Tamás
Kedves Jerry!
Nyers kritikád megtette a hatását és valóban megláttam a hibáim javát, amelyen reményeim szerint itt-ott sikerült javítgatni. Erősebbnek érzem a rímeket, bár nem maga a csoda, de gördülékenyebbé tették a mondandóm. A jelzők halmozását nem hagyom el, azt hiszem, hogy lassan kialakuló stílusomhoz tartoznak. Igyekszem megfelelő kreativitást mutatni a jövőben és homályosság nélkül próbálkozom előadni a gondolataimat. Köszönöm hozzászólásod! Üdv. Szilvi
Kedves Angyalka!
Erős,akaratos mondanivaló sugárzik a versedből. Elvonatkoztatva mindenkinek megvan a saját börtöne, amiből szabadulni szeretne. Talán csak a szabadulásvágy más és más mindenkinél. Ha ez egy belső kitárulkozás, akkor azt kell mondjam, Nálad nagyon erősen érződik. A hosszú sorokat már nem említem meg -lassan hozzászokom- valószínűleg ez a Te sajátos egyéniséged. A rímekkel kapcsolatban én is érzek még némi bizonytalanságot, a második versszakban a belső rím rendesen visszaüt, és az "enged, ismertem" sem szerencsés, de a nagy mondanivaló kissé feledteti ezt.
Nekem tetszett.
Szeretettel:
Millali
Kedves Millali!
Először is köszönöm, hogy figyelemmel kíséred próbálkozásaimat és igyekszel szelíd kritikával fejleszteni a képességeimet. A verset jelentem kissé átírtam, így erőteljesebbnek érzem és a rímek miatt nincs hangulati ingadozás, nehézkesség. Valóban úgy tűnik, hogy a hosszú sorok hozzám tartoznak, mint a szamárhoz a fül, bár ez még az évek során biztosan változni fog. Van olyan versem, ami nem ilyen hosszú sorokból áll. Szerintem ez attól is függ, hogy az ember hogyan tudja jobban kifejezni azt amit a többi embernek el akar mondani.
Igen, valóban mindenkinek megvan a saját börtöne, hosszan lehetne beszélni arról, hogy kié micsoda. Mindenkinek megvan a karmája, amit megkapott és amit élethossziglan kénytelen cipelni. A szerencsésebbek versben magukból kiírhatják. 🙂 De ki sosem irthatják. Remélem ez a változat jobban fog tetszeni, még egyszer köszönöm és legközelebb is szeretettel látlak!
Barátsággal: Szilvi
Kedves Angyalka!
El kell ismernem nagyon jól oldottad meg a rím problémákat. Sokkal esztétikusabb lett a vers, de ami a lényeg, hogy még érthetőbb. A hosszú sorokra is lenne egy jó tanácsom: írj le egy mondatot, számold meg, hogy hány magánhangzó van benne. Azután írd le a mondatot úgy, hogy kettővel kevesebb magánhangzó legyen benne, de a mondat értelmes legyen, és ugyanaz legyen a jelentése, és így tovább, egészen addig, ameddig csak szűkíteni tudod a magánhangzókat. Először nehéz lesz, de meglátod csuda jó játék ez. Az anyanyelv korlátlan lehetőséget biztosít, és közben neked is gyarapszik a szókincsed.
Üdvözlettel:
Millali
Kedves Millali!
Köszönöm az elismerést, igyekszem… Nos a hosszú soraimra párom is mindig ezt mondja, számoljam a szótagokat. De valahogy nekem ez nem megy. Egyrészt azért, mert nincs elég elszántságom, másrészt meg türelmem hozzá. Legalábbis egyelőre. Tökéletesen egyetértek egyébként veled, mert már annyiszor megkaptam a páromtól mindezt. De hát én sajna elég makacs vagyok. 🙂 Lehet, hogy előbb-utóbb így lesz, ahogy majd fejlődöm igényem is lesz minderre, de egyelőre bevallom nincs, csak ki akarom írni magamból ami bánt vagy foglalkoztat. Az évek múlásával persze ez szintén változni fog és az igény is kialakul. Köszönöm segítő szándékod és hozzászólásod! Üdvözlettel: Szilvi
Egyedül a ragrím, ami zavar.
Angyalka, ez AKKORA vers lehetne, a mondanivalóját tekintve, hogy húúúúúúú…
Most azt gondolom, hogy nincs ez még készen. Ki tudsz hozni belőle bármit, és a téma mély-merész.
A vázat mindenképpen hagyd meg, de ha egy picurnyit dolgoznál rajta, ezzel a verssel csodákat lehetne művelni.
Szeretettel: Andrea
Kedves Andrea!
Köszönöm bíztató szavaidat, örülök,hogy ennyire elnyerte a tetszésed a versem, előbb utóbb majd megint hozzányúlok a vershez, azonban addig is annyi témám van, hogy sorba fel fogom őket dolgozni olyan tempóban ahogy lesz időm. Máskor is szeretettel látlak! Szeretettel: Szilvi