Ma elejtettem a Világom,
Nem feküdt ágyon,
És nem jajgatott,
Csak nézett rám,
Olyan szemrehányón.
Én dadogtam:
montam: „annyira bánom!”
És jajgattam, szánalmasan
Meg nem is tudom,
Kinek fájt jobban,
Mert nekem, akkor, ott Ő nagyon…
Könnyei nagyon, nagyon4
Tudtam, aljas, önző,
Szégyenletes vagyok.
Nagyon fájt, ezen a „kiszabott” világon.
Elvesztettem én Világom.
Én Virágom.
Kedves én virágom!
Tegnap
By túlparti
3 hozzászólás
Én is ajánlani fogom mindenkinek:) Ez igen kedves Túlparti 🙂
köszönöm, hogy olvastál!
Kedves nem tudom hogy nevezzelek, mert nem adtál magadnak címet!
Olvastam szép szerelmes versedet, nekem is nagyon tetszett.
Azonban a következő sorban:
"Könnyei nagyon, nagyon4" – nem tudom, mit kell ezen érteni.
Légyszives és javítsd ki.
Okos gondolat lenne, ha mielőtt fölteszed, előbb elolvasnád.
Szeretettel olvastam:
Kata