Fény és árnyék,
melyik jár elébb?
Kapkodó lépteim
nyomára lép.
Előre fut,
Követem
Ez az én életem . . .
Annyira fájtál,
hogy tegnap meghaltál.
Görnyedt sírásban
üvöltök.
Neked.
Átlépted a világot
Igaz, úgy volt,
majd én is, veled
Nem is Te fájsz,
érted fájok.
Gyűlölöm, gyűlölöm e világot.
Árnyékra sírom könnyeim,
fény vezeti hátulról lépteim.
(Nélküled ölelni a világot
Egyedül folytatni
A táncot.
Felnézek itt hagyott testedre
Sóhajtok kóborló lelkedre.)
Vigaszt adó barátok.
Se nem hallok, se nem látok.
Csak téged nem látlak.
Csak téged nem hallak.
Futok, rohanok, akarlak.
Fény vagy árnyék,
hol elém,
hol utánam lép.
Követem,
kergetem,
Ez az én életem . . .
4 hozzászólás
Kedves Gábor!
Nagyon fájón tudsz szeretni, a szomorúság érződik minden sorodból.
Mint vers nagyon tetszik!
Szeretettel üdvözöllek: Lyza
Kedves Márk, erre már semmi rosszat nem mondok!
Szia!
Ha jól értelmezem versedet ez egy képzelt szerelem. Előjön a fényben és eltűnik az
árnyékkal. Mondok én neked valamit, – "ki szembe néz a Nappal nem lát árnyékot soha." Ezt egy versemből idéztem, azt hiszem igaz. Egyébként szép a versed, elgondolkodtató, nem annyira egyélrtelmű, de én szeretem az ilyen verseket, szeretem fejtegetni mit is akart az írója közölni. Gratulálok!
szeretettel üdv:hova
köszönöm a szavaitokat….
nekem azt hiszem ilyesn a stílusom… szeretem tördelni a verseket, megakasztani néhol. Ennek a keletkezése egyébként egy konkrét álomomhoz kötődik, amit ébredés után így tudtam feleleveníteni és feldolgozni. Ekkor halt meg bennem egy fájdalom…szóval hogy sejtelmes az ennek tudható be.
Arcomat pedig mindig az Atyácska, a nap felé fordítom…
szép napot nektek…