Megtagadom az álcát, meztelen állok
kiváncsi voltál, most hiába kiáltok.
Elveszik a hangom az éterben feléd,
lángba borultam, tőled minden elég.
Irgalom és vezeklés szavak kavarognak bennem,
az ég legyintett és visszautasított engem.
Tegnap történt a buszon ültem és vergődtem,
elöntött a harag ereje és én engedtem.
Öklöm összeszorítva ütöttem a falat,
reméltem minden csapásnak nyoma marad.
Valaki majd csak látja mennyire fáj az élet,
mennyi a bánatom, és mennyire élek.
Ereim néztem, dagadtak, mint egy duzzasztott patak,
gladiátor voltam, akinek húsz oroszlán sem adag.
Zúzni akartam mindent magam körül, mindent
tornádók hada tombolt itt bent.
A csillagokkal együtt csillapodtam,
hajnalra lassan, vérem elaltattam.
Fényévek szálltak, jöttek a csorgó napok,
azóta perceim állnak, mint kikötött csónakok.
3 hozzászólás
Szia Eszter! 🙂
Nagyon-nagyon tetszik a versed, ezért az átlagnál többet foglalkoztam vele.
Értem a tartalmát, komoly! 🙂
Próbáltam a szótagszámokat a helyükre tenni. A rímekkel nem foglalkoztam. 🙂
Privát levélben mellékelem az általam megélt verziót. 🙂
Bocs, nem vagyok kritikus, csak élvezem a szép verseket, és ez bizony az, ezért is szántam rá időt. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Van benned tehetség, ügyesen és képiesen fogalmazol, de én is "rendbe tenném" a szótagszámokat, és ez magával hozná az itt-ott lapos rímek korrigálását is. Látszik, hogy próbálkozol, jó az irány.
Üdv,
Poppy
Kedves Eszter!
Úgy képzelem, magam előtt látom, amint versed leülve lendülettel írod, s csak úgy, gyorsan folynak a sorok, mint ahogy a "szavak kavarognak" benned. Általában az ilyen versek szoktak legjobban sikerülni. Igaz, amit előttem szólók is leírtak, azonban vigyázni kell, a túlzottan merev tételeknél sok vers erőltetett lesz, s nem azt fejezi ki, amit valaki magában elgondolt.
Igen, lehet mindig itt-ott javítgatni, hogy verstanilag is jó legyen, de a tartalma ne sérüljön!
Szeretettel olvastam: Kata