A tegnap és a holnap immár történelem,
a ma bűneiről könyvekből tanulnak,
hogy a körforgásban épp kiknek jut jelen,
s a fájó kérdésekre kik nem válaszolnak.
Fénylő palotában vígan mulatoznak,
korhely tobzódással ünneplik maguk,
arcukon mosollyal törvényeket hoznak,
göröngyszínű sors áll, s nyit nekik kaput…
Fazonra nyírt birka oroszlánruhában
– ez a harc a végső -, vidáman dalol,
ám a kertek alatt vár csendben a farkas,
s vérszagot érez, ha az éjbe szimatol.
Tegnapban írt jövő ösvényét keressük,
várva, hogy majd eszmék, könyvek válaszolnak,
a sok hazugságtól már észre sem vesszük,
hogy csak helyben járunk, s nélkülünk lett holnap.
6 hozzászólás
Kedves András!
A tegnap valóban történelem.A holnap?Az eljő minden egyes nap után,amikor éjfélt üt az óra.
Üdv:Selanne
Kedves András!
Először kissé megálltam az olvasással; Történelem már a holnap? Aztán tovább olvasva már világossá vált. Igen ebben a speciális esetben valóban a holnap is történelem.
Tetszik ez a gondolatmenet is. Gratulálok.
Üdv:
Hamupipő
köszönöm, hogy olvastad, kedves Selanne
köszönöm, kedves Hamupipő:)
Versed olvastán arra gondolok, lesz-e ez másképpen valaha…
Nagyon tetszik, köszönöm!:)
Üdv: Colhicum
örülök, hogy tetszett, kedves Colhicum:)