"közhelyekké rakodnak le a tegnapi bölcsességek",
megunjuk a képet, kifakulnak a rikító színek,
a ráma deformálódik, szakadozik a vászon,
gyűrött lesz mint tegnapi tested nyoma az ágyon,
kedved is elromlott – az ajtót rám vágod,
valahol átkod elmormolod, s skiccként dobod
szemétbe azt a pár pillanatot, amit megéltünk