Tekintet

Mikor szemedben megcsillan egy fény,
S benne ragyogni látom az enyém,
E pillanat idilli, szentimentális kép,
Mégis számomra nem túlcsordulóan áradó szép.
Pusztán egy éltető pillanat, egy remény,
Hogy maradsz örökké, míg élek az enyém,
Nem múlik el, még nem, ebben a percben élsz,
Míg e két tekintet összeolvad és lángok közt ég,
Addig vagyok én te, és te pedig én,
Átjárod pillantásoddal mindent mi enyém,
S bebocsátást nyerek én is oda, ami a tiéd,
Ettől válik csodává, oly egyedivé,
Mert nincs két egyforma szerelmes epekedés.