Örömmel nézi bánatos arcod,
Kedvét leli, ha vesztes a harcod.
Nem törli le szemedről a könnyet,
mindent megtesz azért, hogy könnyezz.
Hogy mért' teszi jó érzéssel mindezt?
Gyermekként a lelke sok sebből vérzett.
Igaz, nem mostoha, de mi az
mi őt ennyire elvadítja, bántja?
Büntetés a SORSTÓL, nem lehet más…
Ártatlan gyermeknek megbocsáss.
Istenem! – Kérlek, ne büntesd szegényt.
Mi más lehetne? Tán' hibás gént örökölt!
Segítség mindig jő, ha kéred,
ne feledd, oszlasd rossz kedélyed.
Hit-remény-szeretet éljen benned,
meglásd, mindjárt javulhat kedélyed.
Nézzél fel az égre, bizakodjál,
oszlik a felhő, rád süt a napsugár.
8 hozzászólás
Kedves Kata!
Ahogy olvastam, egyre az motoszkált a fejemben.Ismerős!De honnan? Amikor elméláztam ezen, láttam meg, az apró betűs írást!Láncvers !:-))Remélem ez a tékozló gyermek csupán egy kamasz.Arra a korra jellemző, öröm, amikor ellent mondhat, és élvezi pillanatnyi fölényét:
Szeretettel.Marietta
Aki sokat eltékozol, csak az nyerhet vissza dolgokat! A tékozló gyermek több tapasztalattal lesz gazdagabb, mint a nem tékozló. Igaz, néha keserves tapasztalatokkal! Ezért szánja-bánja tékozlását, így még inkább rászorul a szülői megbocsátásra.
Üdv.: Alberth
Kedves Kata!
Szép sorok.
Szeretettel: Rozália
Kedves Marietta!
Persze, hogy fölismerhetted, mivel a Sötét gyermek c. láncversből való, amiben neked is van részed. Én a saját szakaszokat emelten ki, és néhol változtatva alkottam belőle egy önálló verset.
Egyébként a saját rész is kitalált történet, nem a saját környezetemből vettem.
Örülök, hogy ismét fölkerestél.
Szeretettel: Kata
Kedves Eszti!
Köszönöm, hogy eljöttél hozzám, és elolvastam.
Szeretettel: Kata
Kedves Alberth!
Úgy látszik, én vonzódom ehhez a címhez, mivel egy betű híján már van egy hosszabb versem is, annak a cme: tékozló gyermekek. Egyébként igazad van abban, hogy ők azok, akik hamarabb önállósulnak és így a szülői gondoskodás hiánya miatt többet tapasztalnak, de köztük nem mindig kedvezően.
Kedves Kata!
Ez a bizakodás és Istenbe vetett hit az, ami hiányzik az emberek többségének életéből. Pedig e nélkül közel sem olyan könnyű felvenni a harcot a félelmeinkkel, nehézségeinkkel.
Jolcsi
Kedves Jolcsi!
Nagyot fordult a világ az én gyermekkoromtól, az ifjúság nevelése is egészen más lett. Sajnos, többségében nem az emberiség javára. Az eredménye hangosan kiabál! Tapasztaljuk.
Köszönöm, hogy olvastad.
Szeretettel: Kata