Hull a hó a földre, mint puha vatta,
meleg dunyháját ajándékba kapta.
Pelyheit a szikár hideg csipkézte,
és a szálló széllel fújatta készre.
Eltűnt a sárga, vörös, rozsdabarna,
a fagy s a hó izzó fehérre marta…
Földön a fű, a fa, házon a cserép
egyszínű lett, mert mind-mind ruhát cserélt.
Idebenn ég a tűz, forró a samott,
kályhának dőlve frissül az ér; s amott
az ablaküveg jégvirágot ápol.
Nehezen mozdulok ki a szobából…
Más volt rég: kacagással telt meg a szám,
míg a havon nesztelen szaladt a szán.
A szánkó kötelét markolta apám;
életem fonalát is fogta talán…
Ha még egyszer húzhatna erős keze,
szántanánk a havat úgy, mint az eke…
De hiába nézek s állok sírva itt,
elment és magával vitte titkait…
És hull a hó ma is, mint égi manna;
a szán meg az idő… bárcsak maradna…
8 hozzászólás
Klári, nagyon tetszett a vers. Esősorban azért, mert nincsen benne semmi mesterkéltség, őszintén szövöd. Nekem úgy a negyedik szakasztól indul be igazán, de onnan nagyon visz, mintha megtaláltad volna, igazán miről is szeretnél mesélni. A forma, a rövidre tört kétsorosok is onnan kezdenek fonódni, egymásba kapaszkodni, és sodorni a záró sorig, az nagyon megfogott. Rímek, vezetés, belső kohézió, szép kivezetés, forma és tartalom egysége, mind bejött, nekem nagyon tetszett.
aLéb
Amikor ilyen szakszerű, értő szavakat olvasok a verseimről, kicsit meg vagyok szeppenve, mert én a máséról sosem tudok ilyet írni:)
Nagyon örülök aLéb, hogy tetszett a versem.
Köszönettel: Klári
Szia Klári! Mitől tetszik nekem egy vers? Hát ettől. Hogy értem. S hogy szépen rímel. Vsz a ritmusa, csak rá kell ülnöm. Én egy egyszerű, pallérozatlan elme vagyok, az egyszerűt, az érthetőt keresem. Megtaláltam!:) Üdv: én
Szia Bödön:) Örülök, hogy megtaláltad ezt az egyszerű verset, mert az egyszerű gyakran nagyszerű:))) Az öniróniád rendesen működik:)
Üdv: Klári
Kedves Klára!
Olyan könnyednek indult, és oly nehéz lett a szívem a végére. Igazán nem is tudom mit írhatnék még, annyira belerántott ebbe a szép visszaemlékezésbe a vers. Közhelyeket tudnék csak puffogtatni, de az nem lenne méltó az írásodhoz.
Szeretettel
Zoli
Kedves Zoli!
Most, hogy egyre múlnak felettem az évek, szeretek visszagondolni a régmúlt kedves emlékeire, a gyerekkoromra, amelyet a szüleim tettek széppé és gondtalanná. Igyekszem azért nem beleragadni a nosztalgiába, de jólesik kiadni magamból az elmúlás feletti szomorúságot…
Nagyon örülök, hogy meghatott a vers, köszönöm a szavaidat!
Szeretettel: Klári
Kedves Klára !
Egyszerű, de ettől nagyszerű a versed, szépe a képek és a rímek is.
Szeretettel gratulálok: Zsu
Kedves Zsu!
Gratulációdat hálásan köszönöm 🙂
Szeretettel: Klári